Takács Zsuzsanna: Kutyák és farkasok
férgektől sebes,
akár a többi vad, szabadon jártam.
Ruhátlan zizegés a fagyott földön,
még egy áztató, langyos,
enyhítő ősz sem, csak telek.
Tudod-e, milyen
vadnak és nősténynek lenni?
A bozótban acsargó, rémült kölykei.
Hogyan is lakhatnék veled
egy lakásban?
Vér, vér mindenütt,
álmomban, szemem előtt a csempén.
Ha kinéznék az ablakon,
látnám az eget harapó erdőt,
üvöltenék talán a vágyakozástól.
Hagyd futni inkább farkasod,
vagy egyetlen golyóval terítsd le.
Elég, ha egy követ hajítasz utána,
kész van, közétek vágyik.
