Rado Georges Andriamanantena: Száraz levél
/Ravinkazo maina/
Kiszáradt és homokszínű és fáradt levelek
Felkapja, szétszórja őket a vihar, ha a szél eljő
Szomorúság levelei, érintésre érzékenyek
Olyan könnyen lábra kapnak, hogy az már kétségbeejtő
Na nézd csak, itt is - ott is: mutatja magát a régi tél…
Lám, nedvükben a fák a tavasz emlékét őrzik, nyár nyomát…
Lám, akár az ősök pora, olyan ez a gyöngyözés…
Lám, elénk rajzolja melankóliáját a félhomály…
Szóval ez az a dal, ez az, ami ma száraz levélerezet
Hol a lét harmata nem látható – öröksége – e kép
Hol nincs illat, beszívható, nincs arc, amit szeretsz
De mégiscsak megőrzi múltját, amit egykor végigélt…
Malagasiból /nyersfordítás alapján/ műfordította: Gaál Áron
