Pósa Lajos: A nagy temető

Mikor elcsöndesül az élet
Álomhozó, napoltó alkonyon:
Hullámdalát a vén Dunának
Elandalodva hallgatom.
Miért zúg oly szomorúan?
Miért is olyan mormoló?
Talán a sok elvonult viharnak,
Tán a sokat küzdött magyarnak
Örök siralmát sírja a folyó?


Hol annyi sír, mint itt minálunk?
Sírt hordoz itt, hegy, völgy, erdő, mező!
E vér-, e könnyáztatta ország
Egy óriás nagy temető.
Valami mély, hosszú sóhajtás
Száll át a csöndes éjszakán,
Ják levelén, ringó kalászon,
Bérc tetején, tar pusztaságon…
Az a sok sír sóhajtozik talán!


Ha jártok a domboldalon, hol
Vadrózsa nyitja bársony szirmait;
S rátok mosolyog virágszemével
A rét, berek, liget, csalit:
Reményt fakasszanak s jövendőt
Szülőföldünk virágai…
Tudjátok-e: mik e virágok?
Élet… szabadság… édes álmok:
A porladó ősöknek álmai 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf