Vitéz Somogyvári Gyula: Bizáncz alatt

Dalok bárdjával - mondtad Istenem -
üssem a rést Bizáncz kapuján.
Gyönge Botond én! Erőtlen kardom
rozsdás pántjain kicsorbul talán.

Hiszen próbáltak előttem százan
és nálam jobb, nagyobb Botondok!
S alvó magyarok szíve - kapuján
az ütésük még karcolást sem rontott.

És én... és én: a másvérű magyar,
hogy gondolod, hogy átalvágom?
Az én nótám még pöröly sohse volt,
csak döngő méh a terhes virágon...

De megpróbálom! ( Én az álmodó,
- Mohács után is hívő - szent bolond.)
Hej! Bús Bizáncz, hol a vén vaskapud?
Dal - bárddal jön a legkisebb Botond!