Zas Lóránt: Uram, ilyenkor

Uram, ilyenkor felbocsátok
az égre egy fehér sirályt ott,
ahol virág és könny terem.
Nekem átlényegült már az énem,
az ősködökből szólok, és nem
a diszonenciát kedvelem.
Kívánom azt, hogy minden ének
szárnyaljon messze, és lenézzek
azokra, akik élnek a végeken.
Torockó, Háromszék és Kékes
ismét összeér, és szép lesz
hazánkban fű, fa, szó és szerelem.
Elmondom azt, hogy a magasból
fehér örvény jön, és tavasztól
télig tart az ünnep majd nekem.
Aradról sötét ruhájú lányok
sorára és szemébe látok,
akik a sírokra tesznek virágot,
hogy ne legyen többé verem.
Viszik a feltámadás keresztjét,
zölden villan a fű, és fellép
Deák a székre és lesem :
meghajolnak háromszín zászlók,
Prohászka áldást oszt, és várok
Istenarcra, ami végtelen.
 
 
-- Ezertölgy, 2010. április 4. -