Friedrich Klára: Attila visszatérése
Szállj csak sólymunk, messze szállj
Hét határig meg se állj
Mutasd meg az utunkat az égen
Zúgó szárnyú nagy madár
Jelöld ki, hol a határ
Merre jártak ősapáink régen
Vágtass lovam, meg ne állj
Ellenség nyomában járj
Szép sörényed lobogjon a szélben
Édes fűre most ne várj
A régi útra rátalálj
Hunniába visszahív a népem
Visszahív a nagyatyám,
Visszahív egy szép leány
Itt hagyom e rút idegen tájat
Fényes folyók, zöld hegyek
Hozzátok visszamegyek
Építek az én népemnek hatalmas hazát
A föld és a vérem, ideköt hozzád
A felnőtt, a gyermek, tőlem vár csodát
Itt élnek majd népek, kik nem felejtenek
Hordják a sorsom és hordják a nevemet