Friedrich Klára: Roga hun király

A pusztulásban tétovázva álltam
Repedezett, foszlott az életem
Gyűrtek, szaggattak otromba árulások
És angyalkáim sem voltak már velem

Ő akkor eljött hozzám és segített rajtam
Vállamra tette erős, meleg kezét
S mindazt, amit addig véglegesnek hittem
Levélrajzásos szélbe szórta szét

Egy írást adott át, amelyből a múltnak
Kimondhatatlan varázsa szállt felém
És fényesebb lett minden lehetőség
Mint „York napsütése rosszkedvünk telén”

Aztán ő elment, viharfelhő vitte,
Köd országok köd hegyeire
Nem maradt utána más, csak egy folyópart
S a parti homokba kaviccsal írt neve

 /»York…« Shakespeare: III. Richard/