Illyés Gyula: Éva
akiből Éva lett,
hordok egy titkos mátkát
egy félelmes szüzet:
halálomat, – a leghűbb –,
érzékibb szeretőt,
a legjobb bajcsitítót
és bú feledtetőt.
Nem igaz, hogy magány vár!
Eszmél bennem a társ.
Készül egy minden násznál
teljesebb ősi nász.
Eszmél, ki még csak részem,
s tétován ad jelet,
betölti majd egészen,
amiért küldetett.
Testemből egy nő teste
lép ki, – karjába vesz.
Rettentő csoda lesz, de
éppoly természetes.
