Miklós Jutka: Álomlátások éjén
Egy ördög forgatag
Kánkánozik be az ablakomon.
Bakugrásokkal körülszökellnek, cigánykerekeznek
Zsoltáros ütemekre
Kocsmanótákat énekelnek.
Huhogó lángok sárga taraja
Lobog rőt üstökén.
Nyoszolyám mellett megállott a sátán.
Int. Csönd. Hajol felém.
Ujjával bűvös kört kanyarít a szememre:
"Láss meg minden nyomorúságot."
Átkozott ökle szívemre dobban:
"Érezd mindenek fájdalmát, gyászát".
Bűvös póklábat dug a fülembe:
"Hallj minden sóhajt, hörgést és átkot,
Fogcsikorgatást, nyögést, sírámot."
Denevér-szárnyat terít ajkamra:
"Dermedjen jéggé, ha csókra rándul."
Tűzvesszejével kezemre suhint:
"Mindent megfogni, elérni vágyjon,
S amihez ér, még a sárarany is
Semmivé váljon, nyirkos röggé málljon."
Agyamat kígyó kettős nyelve éri:
"Zokogó dalok sikongjanak benne."
Nyelvemet bénítja kéklángos ujja:
"Dadogjon, soha el ne énekelje."
Nyakamon hideg penge bizsereg:
"Hajolni ne tudjon, de mindig törjön."
Bokámat rándítja, ficamítja:
"Botoljon lába minden göröngyön
Soha meg ne álljon. Ragadjon sárba
Tüske, ág, bozót vérezze, gyötörje
Sárosan, véresen törjön előre."
Fölnyerítnek, vijjognak, hahotáznak
Lóláb dübög. Bomlottan elpolkáznak
Kitáncolnak az ablakomon.
Vigan elporzanak a holdsütött tarlón.
Éj. Megátkozva, gúzsba kötve
Lihegek. Alszom. Álmodom.
