Juhász Gyula: Profán litánia
Te drága csoda,
Elefántcsontmívű
Boldog palota.
Tűnt Anna, te tünde,
Te édeni kert,
Ahonnan örökre
Sors kardja kivert.
Tűnt Anna, menyország,
Thulén túli tál,
Kire messze, a mélyben
Gondolni be fáj!
Mindent, ami kincse,
Úgy hordok eléd,
Úrnője elé mint
Rabszolga cseléd.
S te fönn, szoborárván
Trónolsz, te örök,
Mint dór templomok ormán
Merev, isteni nők!
