Oravecz Imre: A magyar szabadságharc vége Észak-Amerikában
Fiala hadmérnök meghúz egy vonalat
és a fasorral 45°-os szöget bezárva
átlós irányban elindul
a harci események között,
ügyet sem vetve az idegen flórát rongáló
golyókra
föllovagol egy magaslatra,
és a teodolittal gyorsan meghatároz egy
célpontot,
sietnie kell, holnap vége a polgárháborúnak,
a műszeren át
megnézi a konföderációs tábori konyhát,
mert már éhes,
és visszavágtat a sok számtani középpel
a főhadiszállásra,
a sátorban lerúgja izzadt lábáról
harmonikaszárú csizmáját,
és mezítláb még egyszer elolvassa
a Függetlenségi Nyilatkozatot,
100 dollár nagy pénz,
és enged a vasút embere csábításának,
hiába csóválja a fejét János,
evés közben eszébe jut egy érintő,
amelyet Isaszegnél húzott,
élete legszebb emléke,
ebéd után ledől szundítani egyet,
álmában megjelenik Kossuth képmása,
és léniával szabályos fekete négyzetet
szerkeszt a dagerrotípiára.
