Tamási Lajos: Jázminbokor
futás-rohanás.
Farkas vagyok? Én harapok?
Vagy engemet más?
Nincs más választás?
Fényes fehér fogaimon
farkasharapás.
Megállít egy jázminbokor
kinek hófehér
tiszta szirmát, mint a bíbor
üti át a vér,
karja ideér:
– Nekem – szól – te piros futó
nagyon kellenél.
– Tudom én, hogy nem a futás
kellene nekem
könnyű, meleg szirmaidon
volna a helyem
fehér melleden,
farkasvéren nem élnék, csak
édes tejeden.
Jázminbokor, légy nekem az
édes irgalom,
ha megállok: összeomlok,
magam elhagyom,
ne köss meg nagyon,
valamit még, valamit még
el kell mondanom.
Talán holnap megállhatnék,
de most nem szabad,
farkasének töri az én
farkastorkomat
vad bánatomat,
s végem van, mert meg nem szűnő
sírás fojtogat.