Bíró András: Nyírfánk tavasza

fehér törzsű fánk
arany fény felé
nyújtóztasd mindig hóselyem fejed
mindig fölfelé
s körbeforogva
fehér ágaid a Napnak mutasd

és növekedvén
arany mezőben
zöldben pirosban járjon a lábad
és nyújtózkodván
arany mezőben
koronádba tűzd tűzd föl a Napot

fehér törzsű fánk
pihenni vágyunk
terjeszd fölénk a végtelen időt
galambot fogadj
ágaid közé
s ott mártózzék a Nap aranyában

fehér törzsű fánk
arany mezőben
áll koronáján tartva a Napot
galamb fürdik a Nap aranyában
tavasz van béke időtlen idő