Puszta Sándor: Tavaszi alkímia
Kertben utcákon a fák
Varázsolt alkímiák
Zöldek újak és nagyok
Égnek olthatatlanok!
Hol volt csak egy hete még
A pirinyó rejtett gép
Amin lett e keverék
Varázsolta e csodát
Érthetlen alkímiát?
Szinte harsog ez a zöld
Az átlényegített föld
Vad fény dörgő zuhatag
Napból csorgó égi hab
Mindenségből egy darab
Tudós szerint klorofil
Tél-vakoknak szelíd ír
Új ágon kis lobogó
Mennyből ide lopható
Biztató és ős-erény
Víg tavaszi költemény!
Hol volt honnan jött ide?
A fa új friss levele
Milyen roppant őserő
Csalta a mélyből elő?
Mit erőlködött az ág
Míg íly szárnyakat talált
Mért épp ilyen és olyan
Szeszélyes szabálytalan
Máskor törvénytisztelő
Minden rügyből máskép nő
Lázadó mind-más kamasz
Mégis mégis ugyanaz!
Pünkösd varázs ihletés
Tavasz újjászületés!
Nem rejtély nem mágia
Varázsolt alkímia –
Isten ujja int s botor
Szem nem látja a motor
Fagyökérben járni kezd
És elindul lent a nedv
Viszi az zöld árnyakat
Bimbót rejtő álmokat
Nem naptároz nem kérd és
Mégis pontos mert a Kéz
Hajtja a fán titkosan
Csalhatatlan-biztosan!
Így tesz épp a fecskeszív
Mit ösztöne hazahív
És így tesz a föld a mag
Amin nem-nyíló lakat
Őrzi életet halált
De ha az Ujj rátalált
Kipattan a hant alól
Diadalmas dalt dalol!
Testvér e kor rohanó
Fia pünkösd-tagadó
Nézd e dús alkímiát
Mit a tavasz itt csinált –
Tedd össze a kezedet
Nyisd csodára a szemed
Hogy a Lángot lássuk meg
Egymás bús feje felett!
/1939/