Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram - márciusban

csak egy sor:

Kérdezi a Föld: „hová lettem”,míg fel nem ismeri: „hóvá lettem”.

Szentjánosi Csaba 2012.01.28

Gazduram
 
szállingózunk együtt,
de nem a hó vakít,
még néhány napig őriz minket a hegy,
csendes takarásban halni meg;
sorsunk alakít…
 
…
 
nincs akarat, hogy nyélbe üssem,
a hely, ahol nem száll fel a füst sem,
már az elég lenne, ha úgy érezném, hogy hagynak
„Virág elvtárs, se ajtó, se ablak?”
 
csak nyalókát és sorsjegyet,
ehhez a fordított üzemhez nem kaptam képletet,
fekve nyomós reality odanyalt szavakkal,
s én átharapott nyakkal – a szövet lefejtve,
a öntudatos gőggel lett a szándék selejtje
a jelen,
mikor látom magam a jövőben,
nem ezt képzelem…
 
Jóna Dávid 2012-02-02

Gazduram

1 kg ruha van rajtam, fázok,
én melegítem a fűtőtestet,
szállingózik a hó, keresem
alatta Budapestet.

Fényszegény a lámpa,
pedig kapott elég vasat,
még az üres hűtőben sem
találom meg a tonhalat.

Lecsúszott életszínvonalunk,
mint szárítóról a zokni,
a hótaposó nem akar
a télről lekopni.

Fogadtam én is, de megint
a Lottó nyert forintot tőlem,
X-elek: a kölcsönszerződést
ki kell, hogy töltsem.

Fiam nemrég jött haza,
letakarította Édesanyámnál a kocsit,
egész nap vártam, de nem hozott
nekem senki sem csokit.

Durcás vagyok, mint rossz gyerek,
akinek semmi nem elég,
pörgök, mint jég felett
a tehetetlen kerék.

Fehér köpenyben megjött
a tél hideg orvosa,
hadifogságban kit érdekel,
hogy fáj a tüdő, a prosztata.

Olyan vagyok, mint a kos,
neki megyek a ködnek,
de az óramutatók szarvai
időn kívülre löknek.

1 kg ruha van rajtam, másnak
még ruhája sincsen,
ott marad a megdermedt pillanat,
a hideg kilincsen.

A varjú károg, köröz felettem,
látja végzetem,
én bajomat élem
74-négyzeten....

talán ez a luxus, hogy kiszínezem
gondjaimat, mint a világháborút,
s a télben is csak azt látom, hogy
nyarak-hulláival van teli az út,

pedig Isten vigyáz ránk, igaz
nem tudom hogyan,
remélem csak álmodta
-hogy farkasok marcangolták szét-lovam.

Szentjánosi Csaba 2012.02.06.

Gazduram
 
„ez a luxus, hogy kiszínezem gondjaimat”,
és ez törlesztő részlet vagy kamat?
melegségnek eszem a havat,
- nemes bosszú fogva tartásunk ellen.
Pusztul a test, de nem boldogul a jellem…
- néha reménykedik, valódi mosolyt keres,
aztán rájön, hogy felesleges…
 
…fojtogat; foltra teszek foltokat,
s míg gazduram bort hozat,
ránk dől a boltozat, törik a csontozat,
s a leltári áthozat: két áldozat,
és egy végtelenített sorozat
versben - komoly dolgozat és
boldog kárhozat – elvben… a nyelvben talált
halált nyertem, fagyott kertem fagyott kutyaszarát leltem,
mikor lelkem
barátot keresett,
az utolsó mohikán elesett…
 
a jelen derékbe tört – nézel…
a múlt fortunája - de régbe költ… – ésszel
összebújt egy költésszel,
aki derékbe! tett kézzel – derékbe tölt mézzel merészel,
s hagyja magát halmozni el, semmi vész jel,
mert alkotni kell, a mell amely feledteti az előző mellet,
és segít a múltból kimosni,
önnön magát
felszínre, lendületbe és zavarba hozni,
most ni!
Jóna Dávid 2012.02.14.

Gazduram

Se nem „törlesztőrészlet”, se nem „kamat”,
csak önkritika,
ahogy messze idegenben is....
megjelenik a haza,

ahogy letaposott szemhéjam mögül is,
a szem: felelet,
hogy a letarolt gazdaságban is
látja nyílni a lélek-kerteket.

Nehéz, borzalmasan nehéz, ha
a hajónak kell a tengert vinnie,
a mélyben az embernek, a
hullámzó sötéten kívül nincs senkije,

roncsolt agyában a számok
a behajtott csonkok,
ahogy a hold fényét keresve,
saját árnyékomba botlok.

Csak önkritika Gazduram, csak
don quijotei harcom,
ahogy a láthatatlan kezek ütéseitől-
mosollyal védem az arcom,

ahogy kis családom, nagy családom
ágya mellett megállok,
míg a téli faggyal mit sem törődve,
táncolnak nekünk a lángok.

Szentjánosi Csaba 2012.02.14

Gazduram
 
nem hiszem, hogy a bűntudatlanságunk az ok,
hisz állandóak felénk a kritikák:
a kifizetetlen számlák mind azok.
 
a mosolyod már nem az, ami volt,
fagyos földbe kínál vetőmagot a gazdabolt;
mára leengedték a medencénkből a vizet,
testünk kapaszkodik, a lelkünk fáj és fizet…
 
Jóna Dávid 2012.02.16.

Gazduram!

„Időnk, ügyességünk,energiánk nem csak egyszerű árucikk, amit piacra viszünk.
Ha így nézzük, akkor elkerülhetetlenül fontosabb lesz, hogy jó áron értékesítsük
képességeinket, mint hogy gyümölcsöző és kielégítő módon kihasználjuk őket.
Képességeink, adottságaink így csak szolgái lesznek legfőbb célunknak: pénzt
keresni. Ez azonban a természetes rend visszájára fordítása.Abban ugyanis rendes
körülmények között az emberi tehetségek termékeny felhasználása jó és gyümölcsöző
munkában már magában véve mélyen emberi és kielégítő tevékenység: nemcsak
igazságos bért hoz, és hozzájárul egy család eltartásához, hanem az emberi személyiség
bizonyos alapvető szellemi és lélektani szükségleteit is kielégíti. Rosszul rendezett
társadalomban a munka elveszíti ezt az alapvetően egészséges jellegét, s kiábrándító
vagy értelmetlen lesz.”
                                              Thomas Merton

Versed...........................................................
..................nem tudok hozzá fűzni semmit,
tökéletes találat,
hogy mégis tovább merjek gondolkozni,
segít az alázat.

Barátom soraid, mindig felmetszik
a látszatot,
én csak sót hintek sebünkbe (hogy tisztuljon),
ami legjobban fájhat-ott!

Szentjánosi Csaba 2012.02.16.