Tornai József: Ferencvárosi szél

Ferencvárosi szél: vakolat-verő,
macskaköveket élező porfelhő,


vonat-pernyét lecsapó kamasz-tenyér,
mikor a mozdony a minden vasával síró hídra ér.


Belekapsz, és sovány nadrágom összehorpad,
arcomba dobod az átszállókat,


mint egy sértést, pedig csak játszol velük.
Mit tudod te, hogy a gyerekkor elrepült,


mit tudod: te arra nem emlékszel,
mikor én itt először néztem széjjel


a kigombolt nyakúak között,
a bérházak és hajnalok között.


Ferencvárosi szél, már én se tudom,
hányszor vártam vonatra a Vágóhídon,


hányszor szúrtad orromba a vágúhidak
felől sodort vér- és korom-szagodat.


Te borzoltad a hajam, mikor, unott diák,
szakadt füzeteim cipeltem a Haller téren át.


Itt vert a háború. Itt hasaltam egy pék előtt,
míg az utcára árnyékot húztak a bombavetők.


Itt éheztem, itt villámlott rám a 45-ös tavasz,
s azóta is naponta te simogatsz,


viharos lény, igazi gyár-szagú,
csillapíthatatlan történelem-tanú,


te szaggatott, te nyugtalan lélek:
hívhatlak-e semminek, szélnek,


mikor harminchárom évem felét te keverted el
a munka és a hit füstfelhőivel,


káromkodós hang: ki vágja szemembe
a mindennapi igazságot, ha nem te,


ferencvárosi szél?

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf