Pálóczi Horváth Ádám: A nagy király jön...

A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna!
Zeng e kiáltás előtte, utána;
Zöld ágakat szeldelnek útára,
Békességet hoz népe javára.
Áldott, aki jött az Úrnak nevébe’,
Általa léptünk az Isten kedvébe;
Békesség ott fenn a mennyországban,
Áldott az Isten a magasságban!

Ó, szentegyház, hívek boldog országa!
Mily édes ez a Jézus királysága!
Szelíd, szegény ez és alázatos,
De nagy hatalmú és csodálatos.
Igaz ez és a bűnből szabadító,
A bűnt, halált és népeket hódító;
Vasvesszővel bírja ellenségét,
De szelíden őrzi örökségét.

Jézus király és magát annak vallja,
De hogy királlyá tegyék, nem javallja;
Sőt, noha Isten, Sion királya:
Lett az időben szolgák szolgája.
Jön szamárháton alázatossággal,
Aki pedig bír az egész világgal;
Nem jön királyi fényes bíborban,
Nem fegyverekkel zörgő táborban.

Ó édes Jézus, Atyádnak szent Fia!
Ó, Isten, néped kegyelmes királya!
Vezéreld jóra egész életünket,
Tégy tulajdon népeddé bennünket.
Légy segítségül, ki a magasságban
Ülsz drága véreden szerzett országban;
Tégy engedelmes, hű polgárokká
S nyert kincseidet birtokosokká.

Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja
Törvénye légyen és szent akaratja
Cselekedetink zsinórmértéke:
Áldott királyunk királyi széke
Hű szíveinkben légyen felemelve,
És hűségére életünk szentelve;
Tégyen méltóvá a Jézus vére
A boldog lelkek lakóhelyére.