Rakovszky József: Magyar paraszti sors

Ezer évig, ezer nyáron,
ezer forró aratáson
ő fogta a kasza nyelét.
Urak jöttek, urak mentek,
s tatár, török regimentek.
De maradt az örök cseléd.

Kasza és kard! Mikor melyik
élte itthon az idejit,
de a rögöt föl nem adta!
ezer évig, ezer nyáron,
ezer véres aratáson
ezerszer halt meg miatta.

S le nem győzi ezer halál,
feltámad és új harcba száll,
mert ő az ország gazdája!
Akkor is ha veri Isten,
akkor is, ha kardja sincsen,
sem földje, sem szabadsága!

/Pilis, 1954. I. 13/