Csukás István: Karcolások a levegőre
Szegények költője
Szegények költője és fia voltam,
most adóbevalláson koptatom a tollam,
s káromkodok cifrán, hogyha eltoltam;
a régi düh, az az igazi, hol van?
Dózsa szenes arca a népművészeti boltban.
A magyar költő
A magyar költő nem albatrosz,
a magyar költő házi kacsa.
Papírja a kocsmai abrosz,
s nem a lelke fáj, csak a hasa.
S száll a panasz fölfele:
protestál az alfele.
Utóirat a három T-hez
Megtűrt költője voltam hazámnak,
tűrtem, mit tehettem volna, e hazát.
Mivel nekem csak ez az egy van, akkor is,
ha rámszól: beszélhetsz, de közben befogod a szád!
Az öngerjesztés
Az öngerjesztés ma sem ért véget,
ugyan ki óhajtja a szavunkat
kiszáradt torkú kelekótya népség?
A karaván áll s a kutya se ugat.
A koponyámat
A koponyámat ha kiássák,
nem találnak benne semmit,
úgy száz év múlva, tűnődnek tán,
ugyan mi volt benne eddig?
Kik tapsoltak e koponya-kürethez,
kár röhögni, a tiétek is üres lesz!