Jóna Dávid - Szentjánosi Csaba: Gazduram - áprilisban
Elkezdődtek a tavaszi kerti munkák, ahogy Gazdurammal ástunk az időben,
ezeket a lapokat találtuk meg a jövőben, ahogy sorról-sorra haladtunk..
apám ránc dohányos – szívott és morgott,
ha olajos a kezed - elkezd viszketni az orrod,
az elmaradtak súlyát hordod – nem várod a következőt,
megsárgult horgolt függöny az ablak előtt…
csöppnyi teraszon kifakult haragoszöld lepel
karamell karima - a kávéscsésze alja hagyott nyomot,
nyűgösen recseg a nádfonatú fotel,
(igaz, ennek köszönheti, hogy versben szerepel…)
lakkja repedt, párnája foszlik, kopott.
képeket rakosgatunk a lapra,
mint nyugdíjas autószerelő olajszagra
úgy éledünk,
mint mikor a kikötői árus hajót lát,
boldogság az, hogy együtt tévedünk…
mint két rövidlátó vadász az éjszakai lesen,
vadásztörténeteiket mesélik kényszeresen…
önmagunkon túlmutatót, tanúságost, zengőt
mint akiknek tele mindkét keze
homlokunkkal nyomjuk a csengőt…
Jóna Dávid 2012-02-26
Gazduram
Leestem a Holdról, most itt keresem
súlytalan állapotomat,
de kinőnek gyökér ujjaim, hogy kedvesem
derekába megkapaszkodjanak.
A világűr gladiátora voltam, most
lett belőlem munkanélküli bajnok,
hideg lábbal futok az ösvényen, mint a tél,
ahogy néznek a virágarcok.
Üstökös hajú herceg voltam, most
lettem árnyékszolga,
de szívem, szemem tavába,
a hűség könnyeit hordja.
Most már tudom, kicseréltek saját magammal,
hogy ne cserélhessenek el a bűnök,
de én farkas vagyok, aki a bennem
élő emberért üvöltök!
Szentjánosi Csaba 2012.02.26.
Gazduram
a hajnal a redőny fényreszelőjén át hatott,
elvégeztem néhány hasizomgyakorlatot
mire a nap végre talpra állt,
olyan egyszerű ez, s olyan komplikált…
meleg párnák közt álmot hagyni,
nehezen mozog az elmacskásodott hát,
messze akarsz nézni, de nem látsz ki reggel
a párás és maszatos vonatablakon át…
Jóna Dávid 2012.02.27
Gazduram
félig álomban-félig ébren,
hold- gyertyát tartok a menekülő télben,
a hőmérő üvegébe zárva a láz szelleme,
az eget átmelegíti homlokom,
ahogy egybe ér vele.
asztalomon kezem: száraz fadarab,
fáradt szívemet csipkedik a madarak.
Gazduram, két felhő satujában napfejem,
mint a gekkó---égő bőrömet én is megeszem.
de a pohár körül, lassan eltűnnek
a bolygó-gyógyszerek,
lapot bontok... jönnek a tavaszi jó szelek.
Szentjánosi Csaba
2012.03.03.
Gazduram
lelkünk Istentől verseket kapott
ebből kevertünk életünknek hátteret,
a szív ujjongott és reszketett
ahogy szavakból tornyokat rakott
miközben elnyomta a napi csizmaszagot…
ki más a hibás, mint mi magunk,
de szent alapanyagunk oldószere a mának,
verseket állítunk falhoz, helyettünk – imának…
a többi nem érdekes, bizonytalan, vagy éppen vitás
pont annyira érdekel, mint a kreatinos hajhosszabbítás…
vagy hogy, hogyan kell házilag gumicukrot gyártani,
a tollat pedig vitriolos patkány epébe mártani,
vele ártani - ambiciózus önszorgalomból
mindegy hol, mikor és mit rombol…
minden nap felállok, de minden nap elbukom,
jó fej vagyok a facebook-on,
nappal megkeresem, éjjel elverem egy online pókeren,
s a békességet áldozom, egy pixeles tankszimulátoron
áthozom a zászlót, s a zárszót átkozom.
ha nem lehet valóság, akkor minek álmodom?
Jóna Dávid 2012-03-04
Gazduram
A gondolat:elmélet,
az írás: gyakorlat,
a halállal párbajozunk,
mindennap lenyeljük a kardokat.
Kezünk még nem reszket,
de világít szemünk meteoritja,
szívünk évezredeket ugrik át,
nincs még elhízva.
Mindennapi fröccsünk a vers,
egy hosszúlépésre éppen elég,
ahogy megfogjuk a haldokló-
kultúra reszkető kezét.
A Kárpát- medence pincéjében
még bor-vers: egy dolog,
kiszakadt lelkünket megstopozzák,
a ráncos Vénusok.
Szentjánosi Csaba
2012.03.04
Gazduram
szembenézni, nem elhajolni, bátran
okosan és borotváltan,
amikor értelme nincs és mégis,
a beomlott bányában ott maradtam én is…
a mérgező nevét említésre sem…
…méltatni, nem mélázni el egy üres család-neven,
térdelve egy elkopott imaszőnyegen…
de mi lesz a mérgezett kút vizével,
néha azt gondolom, hogy ki merem,
a heréd harapófogóban, most legyél barátom szenvtelen…
a társas magányban egymás halántékán nézzük a pumpáló ereket,
nem érezzük, de leírjuk, a legfontosabb mégis csak a szeretet…
kinek nagy az árnyéka…, azt elkerüli a valódi hit,
miközben maga előtt tolja kiváltságait
és fegyvert válogat,
a hatalom a lényeg neki, nem is az áldozat.
szelíd vizek hajósaként felmenthetném akár,
de egyre nagyobb a kár…,
s az egy gyékényen – árulónak…
a gőgjét nem töri meg a csend,
a félelmek
gyógyíthatatlan opportunizmusában
kialakul egy sajátságos rend.
Jóna Dávid 2012.03.08.
Gazduram
Szemelgetem versedet....néha,
mintha az ajtó és az ablak vitatkozna,
pedig csak a szél jár úgy,hogy
mindkettőjüket becsaphassa,
de ahogy az ablakon megcsillan a fény,
meglátja az ajtó rajta a napot,
s rájön (mint én), hogyha becsapom
magamat, akkor leszek becsapott.
Szemelgetem versedet.....látom, ahogy
a föld koponyájában, megmutatod a gondolatot,
hogy repülő fényeinknek az éj,
a holdban fészket rakott,
szeretem, ahogy leleplezed a szobát,
mégis a kulcsnak a kulcslyuk rését meghagyod,
hogyha valaki elfordítja a zárat- mint
Isten a földet- bekattanhat valami ott.
Szentjánosi Csaba
2012.03.11.