Oravecz Mihály: Visszajöttél, kedves?
A széltől oly karcsún ringva hajló nyárfák
bólintnak feléd, ahogy közeledsz.
Csacsogva röppen az ágra egy rigó pár,
s az egész kert harsogja a becenevedet.
Az orgona bokrokon a levelek rezegnek,
s a lenge ruhád alá a buja szél oson.
Hogy összesúgnak a virágok a kertben,
még megcsodálják könnyűléptű, karcsú alakod.
A mosolyod már hősugár, de orkánszerű széllel,
a mellemből tépi ki a zaklatott szívem,
s már nevetve és sírva vergődünk a térben,
feledve az átélt könnyes éveket.
Virágon taposok, ahogy átölellek;
az éveken taposok - és mégis átölellek,
a könnyeken taposok - és egyre csak ölellek
és boldogan ölellek, .....és boldogan ölellek.
Buda 1984. május 29.