Kerényi Grácia: Pünkösd
Uram, ki tűzzé változott galambot
küldöttél nekünk e napon:
ismered a szívünket.
Tudod, mi kell:
elkárhozás vagy mennybemenetel.
Te égtél bennem minden szerelemben
Te forrtál borrá méztiszta tejemben
Te nem hagytad, hogy magam félig-adva
szorítsak kontyot a hajamra
Te küldtél vadgalambot ablakomra
nyíló virágot a csipkebokorra
Te vezettél a Semmi partjaira
hol minden visszájára fordult, mint szélben
a nyárfalevél
hogy meglássam: milyen fehér az alja
Mikor elindultam: ember voltam ösztönösen
s ma már tudom: nem vívják ki az embert
egy élet könnyei sem
talán halálos ágyunkon jutunk el odáig
a szemfedővel betakarózva állig
hogy lássuk: érdemes volt, hogy a vér
hogy megtöretett testünk mindennapi kenyér
mert nem az tesz emberré, hogy örülünk,
de az sem, ami fáj
csak egy élettel kiérdemelt halál
1956. április 17.