Károli Gáspár: 90. Zsoltár
Mózesnek, az Isten emberének imádsága
Uram, te voltál nékünk hajlékunk
nemzedékről nemzedékre!
Minekelőtte hegyek lettek és
föld és világ formáltaték, öröktől
fogva mindörökké te vagy Isten
Te visszatéríted a halandót a
porba, és ezt mondod: Térjetek visz-
sza embernek fiai!
Mert ezer esztendő annyi előtted,
mint a tegnapi nap, amely elmúlt,
és mint az álom; mint a fű, amely
reggel sarjad;
reggel virágzik és sarjad, és
estvére elhervad és megszárad.
Bizony megemésztetünk a te
haragod által, és a te búsulásod
miatt megromlunk!
Elédbe vetetted a mi álnoksá-
gainkat; titkos bűneinket a te or-
cádnak világa elé.
Bizony elmúlik minden mi na-
punk a te bosszúállásod miatt; meg-
emésztjük a mi esztendeinket, mint
a beszédet.
A mi esztendeinknek napjai
hetven esztendő, vagy ha feljebb,
Nyolcvan esztendő, és nagyobb ré-
szök nyomorúság és fáradság, amely
gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét,
és a te félelmetességed szerint való
bosszúállásodat?
Taníts mindet úgy számlálni
napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Térj vissza Uram! Meddig késel?
és könyörülj a te szolgáidon.
Jó reggel elégíts meg minket
a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk
és vigadjunk minden mi időnkben.
Vidámíts meg minket a mi
nyomorúságunk napjaihoz képest,
az esztendőkhöz képest, amelyek-
ben gonoszt láttunk.
Láttassék meg a te műved a te
szolgáidon, és a te dicsőséged azok-
nak fiain.
És legyen az Úrnak, a mi Iste-
nünknek jó kedve mi rajtunk, és a
mi kezünknek munkáját tedd állan-
dóvá nékünk, és a mi kezünknek
munkáját tedd állandóvá!