Búcsú a Nemzet Színészétől
Sinkovits Imre emlékére
A végzet köpönyege fátyolként borult rád,
néped könnyezi sorsod, Isten majd vigyáz rád.
Drámai szavakat zúgnak a harangok,
felragyog a hideg Nap, vártak a csillagok!
Bezáródtak éveid csodás ablakai,
érted sírnak az orgonák, mennyei sípjai.
Hangod orgánumát búsan zenéli a szél,
egy csodás ember voltál, most üres a színtér.
Utolsó utadon koszorúk virágok,
örök fájó seb marad, Nemzetnek halálod!
Fájt a búcsú nagyon, szemek könnyekkel telve,
fejet hajt néped, s az ország, neved nem feledve!
Ragyogjatok, ragyogjatok, fényesen csillagok!
Hozzátok költözött,
a Nemzet Színésze, halhatatlan fiatok!
/2001/