Arany-Tóth Katalin: Természeted vagyok
Léted, biztonságból emelt
hitemnek új templomot.
Ujjam imára kulcsolva
köszönlek a Mindenségnek,
s gyónom a sok kételkedő,
eltékozolt tegnapot.
Kapuid megnyíltak felém
– lelkedben otthon vagyok.
Míg szótlanul engem nézel,
jól tudod, mit gondolok.
Lélegzeted engem éltet,
szememben reményed ragyog,
bánatodban csendes vigasz,
hiányodban szükség vagyok.
S a szavak, ha kiáltanak,
s köröttem örvény forog,
szelíd hangodban nyugodva
fogadom be békességed,
bennem ébred érintésed
– mert természeted vagyok.
2008