Rakovszky József: Krisztus áll a kapuk előtt



Büszke várban lakik a zsarnok.
Hej, nyegle fal! Hej, hét torony!
Kívül aranyló napsugár;
belül halott a holtakon.
Vadul mulat a vár ura,
körötte lebzsel tarka nép.
Nagy bűnöket takar a fal,
mégis meglátta mind az ég!

Száz szobában ragyog a pompa.
Hej szörnyű szív! Hej furcsa gőg!
S a pince mélyén foglyok sírnak:
- Oh igaz Isten, verd meg őt!
Szakadjon rá a mennyezet,
ki gyatra nép közt vigadoz,
míg itt a mélyben nincs napunk,
és szívünk, lelkünk rothadoz!

A sok keserv egekbe szárnyal.
Hiába börtön, pince, rács,
hiába foglár és vasajtó,
ha célba ér a jajgatás!
Hiába kényszer és rideg zár,
víz és kenyér hiába, ó,
ha egyszer végre útnak indul
a láthatatlan alkotó!

Büszke várban a büszke zsarnok
sej-haj, csak tovább mulatoz,
míg a pincei bús morajlás
Már a dobhártyánkban motoz!
- No csak lakájok, rajta, rajta! -
süvít a zsarnok égtelen’.
- Talán csak korbács még akad, hogy
ott lenn a mélyben csend legyen!?

Korbács, szitok, szenny és gyalázat…
Hej büszke vár, hej hét torony!
Mi lesz, ha felnyög majd a vén föld,
mi lesz veled, bősz zsarnokom?
Mi lesz veled, te dölyfös ember,
ki vérem iszod odafenn,
míg én mocsokban, sírban, könnyben
a mélység átkát pengetem?

Keresztül látok kínon, poklon,
köröttem elhullt csontokon.
Kihuny a nap a messze égen,
halál suhog az alkonyon.
- No csak lakájok, rajta, rajta,
hát bántsatok csak, verjetek!
Száz éhesek, száz nyomorultak,
ti meg pihenni térjetek!

Büszke várban vigad a zsarnok,
utolsó borát issza már.
Vesztét érzi a hűs italban.
Kívül csapong a vészmadár.
Tüzet hozott a titkos égből,
suhog a szárny, a tűz hevül.
Mulatnak már a kínzott lelkek.
A csend elül, a fény repül.

S a tűz lehull, és lángok nyúlnak
a gyémántcsillagok felé.
A zsarnoknak nincs kedve mára,
nyugtát semerre nem lelé.
- Új nőt talán? – szól egy lakáj most,
de ura halk, mint a halál.
Ám ebbe percben jő egy szolga:
- Uram, a vár nagy lángban áll!

A zsarnok sápad, s megvonaglik,
aztán felordít: - Itt a vég!
Ragadjon vödröt, tömlőt, kannát
azonnal most a szolganép! -
Recseg-ropog már száz gerenda.
Zúdul a víz és fojt a füst,
de lángtengernek bősz hatalma
egyre nagyobb lesz mindenütt.

Égő várban remeg a zsarnok.
Hej büszke vár! Hej hét torony!
Kívül huhog a vészmadár,
Belül halott a holtakon.
Nincs már kiút, nincs már menekvés!
A vég kiszí most vért s velőt.
Ítél az Isten szent haraggal.
Krisztus áll a kapuk előtt!

Bezárt kapuk sarkig kinyílnak,
kicsap rajtuk a füst, a láng.
Égő hajjal futkos a zsarnok,
akit egy omlás tűzbe ránt.
S lent a mélyben meghaltam én is.
Elhullt vélem száz nyomorult.
A vész öröm volt, mert vigadtunk,
hogy zsarnokunk a tűzbe hullt.

Ítél az Isten, álljunk sorba,
egy sorba álljunk mindannyin,
a zsarnok is, a nyomorult is,
a vígság épp úgy, mint a kín!
Ítél az Isten! Más világ ez.
Más itt a mérték, más a jog.
Másképp ragyognak már a holtnak
a titkos, égi csillagok!

Örök kapuk sarkig kinyílnak;
ki jobbra tart, ki balra tér.
Mindenkit úgy mér itt a mérleg,
amennyit nyom, amennyit ér!
Nem nézik itt a rangot, kincset,
mint ama roppant tűz előtt!
Örök trónján ítél az Isten.
Krisztus áll a kapuk előtt!


/Budapest, 1949. II. 21./

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf