Szentviktori Ádám Mária-éneke
Üdvözlégy óh Szűzek Szűze,
aki Megváltónkat szülte!
Te vagy ama Tenger-Tűze
csalhatatlan csillaga:
Az élet tengere ringat;
ne engedd törni hajónkat!
Kérd érettünk Megváltónkat!
imádj Istent, Mária!
Szél dühöng és tenger támad,
nyögnek zavaros hullámok;
fut a bárka, de futtának
szembe annyi szörnyeteg:
ott a gyönyörök sziráne,
sárkány, rablók, Szkillák réme…
Veszve a hajós reménye!
ezer halál fenyeget.
Deszkánk majd a mélybe roskad,
majd földobja haragos hab;
árboc ing, vitorla foszlad;
a kormányos mit tehet?
E bajokban elhal nékünk
egész állat-emberségünk:
anyánk! te légy menedékünk,
jó szellem a vész felett!
Te, kit égi harmat áldott,
s el nem vesztve szűz virágod
újmód szültél új virágot
e világnak – új igét,
ki az Atyával egyéltű
s méhedet választva vértül
szűz testedből vette értünk
földi húsnak köntösét.
Téged látott s kiválasztott
az, ki mindent bölcsen osztott
s erényedtől meg nem fosztott
mikor szent testedbe szállt.
Semmi kínt, sem rosszullétet,
ősanyánktól örökséget,
nem éreztél, úgy szüléd meg
a Megváltót és Királyt.
Eleven gyökér, zöldellő
olajág, virág és szőllő,
ki nem magból lettél termő,
szent gyökér, áldott anya,
földi lámpás, égi ablak,
fénylőbb fényénél a napnak,
könyörögj értünk Fiadnak
ne ítélj szigora!