versdal

Sosem voltam csillag, sohasem ragyogtam.
Mégis mások életébe örökös fényt hoztam.
Én voltam, Én voltam a vadvihar az égen,
az illattalan virág, mezőn és a réten.

Sosem voltam csillag, bár felhők közt bolyongtam,
ha rosszra fordult sorsom, mindig mosolyogtam.
Sokszor visszatérek, jó Anyám házába,
Apám, érkezésem, az égből meg csodálja.

Sosem voltam csillag, sohasem ragyogtam.
Mégis mások életébe, örökös fényt hoztam.
Én voltam, Én voltam, a vadvihar az égen.
Erdők mezők völgyében, friss patak vizében.

Sosem voltam csillag, bár köztetek bolyongtam.
Ha rosszra fordult sorsom, mindig mosolyogtam.
Sokszor visszatérek, jó anyám házába,
Apám, érkezésem, az égből megcsodálja.