Kopcsányi Márton: A mezítelen Krisztus
Ki az eget nappal, holddal,
A búidosó planétákkal,
Tündöklő csillagokkal;
Erdőket zöldellő fákkal,
A völgyeket forrásokkal,
Gyönyörű madár-szókkal;
Föld színét sok virágokkal,
Föld gyomrát ezüst-arannyal,
Gyémánttal, fűszerszámokkal;
Sok gyümölccsel a kerteket,
Szőlő gerezddel hegyeket,
Halakkal a vizeket;
Embereket okossággal,
Madarakat szép tollakkal,
Barmokat vastag taggal
Felékesítette bölcsen,
Illendőül ő nemekben,
S megtartja ő rendekben:
Ruháitúl megfosztatik,
Keze, lába szegeztetik,
És fára függesztetik.
Hogy anyaszült mezítelen,
Három óráig kereszten,
Függjön a vasszegeken.
Oh mely kemény ágyad lészen,
Beteg Jézusom a hegyen,
A kemény vasszegeken!
Fejednek selyem vánkosa
Lészen a töviskorona,
Oh fáidalmak férfia!
/*1579– †1638/
