Oravecz Diána: Pokoli pálforduló
Őspokol, kén-korom, egy buja Ördög esete e mese;
Mikor fekete szárnyába fehér tollakat tűzött a végzete.
Közönye a világ, a megszokott valóság,
De valóra vált rémálma, a földre bukott Mennyország.
Hulló pázsit csillámporos hahotákat suttogott,
Egy Angyalnak nevetése a Pokolig visszhangzott.
Rettegett őselem a gonoszság mosolyba rejtett mestere
Mesteri glóriás ellenfele.. sötétlő, hűsvörös közönye elveszett;
Az Alvilágba a romlás virága szerető szirmokat eresztett...
