Vida Krisztina: Óda a kockához
Szöglet! Mérhető életed,
érted remegőn formába zár a léted;
Ében árnyékot fon köréd kócos vonal ceruzám,
végtelenbe nyúló perspektívát a magány.
Oldalaidból könnyű hullámot bont a remegés,
tükröt formál a látványból a fény-árnyék ellentét.
Lépcsőn koppanó cipősarkam alatt is te lüktetsz
a kávémban reggelente kockacukor ízzel köszöntesz,
ködből mesét sóhajtasz a házak falára,
vízhangot dongsz, ha benned járva, tiszta síklapjaidon elcsúszva kiáltok:
Mérhetetlen mérhetőségeddel betöltöd a világot!
a kávémban reggelente kockacukor ízzel köszöntesz,
ködből mesét sóhajtasz a házak falára,
vízhangot dongsz, ha benned járva, tiszta síklapjaidon elcsúszva kiáltok:
Mérhetetlen mérhetőségeddel betöltöd a világot!
