Zempléni Árpád: Nimród fiaihoz
Egy régi magyar siralomból
Dicsőség házábul,
Nimród ágyékábul
Származott fényes virág,
Kit az irigységek
Mint eleven férgek
Mérges kígyófoga rág:
Oh, szegény magyar vér,
Félsz tehozzád hogy' fér?
Véred feljebb hogy nem hág?
Idegen nemzetek,
Hamis hitetlenek
Ősi fészked feldúlják;
Barmodat mellyesztik,
Örökséged vesztik,
Jószágodat prédálják;
Vitézi nevedet,
Régi hős híredet
Méltatlanul gázolják.
Ébredj önérzetre,
Sorakozzál tettre
Búban élő magyarság!
Édes nemzetségem,
Én gyönyörűségem,
Megfojt ez a szolgaság!
Nyílj ki szebb hazábul,
Nimród ágyékábul
Származott fényes virág.
