Rakovszky József: Anyák napján
Anyák napján millió szív dobban,
elrebegjük a hála szavát
a drága nőknek, kik szeretve szültek,
s fáradozni soha meg nem szűntek,
értünk áldozva nappalt s éjszakát.
Virág övezzen élőt, úgy mint holtat,
akik mosolygón csak nekünk daloltak;
az áldott szívű sok édesanyát!
Egykor gyermekcipőben tipegtünk,
s anyánk őrködött álmaink felett,
és amikor már nagyobban lettünk,
az ő lágy szavára ébredeztünk,
ő volt az első fényes napkelet.
Anyák, anyák, ti asszonyok, ti szentek,
ti éjjel-nappal küzdő regimentek,
tudom, tiétek minden áldozat!
De jó életre csak ti nevelhettek,
kik fáradsággal mindig úgy szerettek,
szíven hordozva annyi sorsokat.
Egykor éppen csak, hogy gagyogtunk,
s ti tanítottatok beszélni, járni…
Hej, azóta mennyit botladoztunk,
amióta magunkra maradtunk,
és megpróbáltunk világot látni.
Anyák, anyák, ti asszonyok, ti szentek,
ti éjjel-nappal küzdő regimentek,
tudom, sokat kell fáradoznotok,
de szeretetre csak ti vezethettek,
hű gyógyítói annyi szívsebeknek,
ti égi, tiszta, drága csillagok!
Tudom jól, hogyha módotokba’ lenne,
ráhullnának a gyilkos fegyverekre,
s zokogva szólna ajkatok:
– Fiúk, gyerekek, ti zord harcosok,
oszoljatok, oszoljatok! –
Ha az anyák mind összefoghatnának,
nem lennének üszkös falak,
kisírt szemek,
nem lenne háború soha többé!
És szeretnék egymást az emberek.
Rákosszentmihály, 1949. május 5.
