Miklós Jutka: A szép jegyese
Engemet eljegyzett a Szép,
Egy nyári hajnalon magának.
Titkos, szomorú menyasszonyának -
Mátka-csókja a homlokomon ég.
Ó be szomorú ez az én mátkaságom.
Fut-fut előlem hűtlen jegyesem,
S én bolygok s lába nyomát keresem
Gyűlölöm és áldom. Átkozom s kívánom.
Csalogat engem az én hűtlen mátkám
A bújósdizó, ifju Szép.
Néha felbukkan, előmbe lép,
Valamelyik útfordulónál várt rám.
Megfüröszt tiszta, ujjongó gyönyörben,
Aztán vígan illan tova.
Akit ő egyszer homlokon csókolt
Átkozhatja, bánhatja sírva:
De hűtlen nem lehet soha.
