Tamás István: Tavaszi zsongás
Zord hideg fagyos leheletét,
lerázzák magukról az erdő fái.
Zöldpalástot öltenek újra a rétek,
elunta magát a Tél.
Fürge röptű tarka kis madarak,
vidáman jelzik a tavaszt.
Zümmögő apró méhecskék
egy rajban zsonganak.
Rügyre fakadó hajlékony fák alatt,
szunnyadó virágok, szirmot bontanak.
A hegy gyomrából lassan csörgedezve,
megered a forrás, csillámló tiszta vize.
Gyenge lágy szellőben, lepkék vitorláznak,
kérges kezű favágók, tavaszt kiabálnak…!
lerázzák magukról az erdő fái.
Zöldpalástot öltenek újra a rétek,
elunta magát a Tél.
Fürge röptű tarka kis madarak,
vidáman jelzik a tavaszt.
Zümmögő apró méhecskék
egy rajban zsonganak.
Rügyre fakadó hajlékony fák alatt,
szunnyadó virágok, szirmot bontanak.
A hegy gyomrából lassan csörgedezve,
megered a forrás, csillámló tiszta vize.
Gyenge lágy szellőben, lepkék vitorláznak,
kérges kezű favágók, tavaszt kiabálnak…!