Nagy László: A vérbükkök és a hold
Látod-e, a vérbükkök
dőzsölő régi urak,
vastagok, vas-nyakuak,
vér-arany-ruhájuak,
bársony-gubancok,
guta-lila arcok,
részegen rengenek,
bongnak a serlegek,
jaj, nagy a lárma:
lány kell a lakomába,
urak udvarába!
Bánatos
kiskatonák
lovagolnak
lóhalálban érte,
nádon, éren,
ezüst-szekéren
hozzák a tüzes arcot
uraknak ölébe:
a piros telihold
válik fehérre,
dér-koszorúsan
furakodik égbe.
Kékeres halántéka
havas rét, haláltiszta,
tüze sose lobban,
aj, a szerelem
gyújthatatlan
jégkazal a holdban.