Bíró András: A meggyfa alatt
Fölöttem lángol a nap,
ülök a meggyfa alatt,
kondul a déli harang –
napomból jaj, mi marad?
Délután marad s az est,
fölibém árnyakat fest,
elfutnom jaj, nem ereszt,
vállamon nehéz kereszt.
Nap süt, de érzem, az éj
megindult s ballag felém,
hold fénylik sötét fején
s tudom, hogy egyszer elér.
Kondul a déli harang,
ülök a meggyfa alatt
s villan a meggy pirosa:
ne add föl soha, soha!
