Weöres Sándor: Szeretők a nagyvárosban


A férfi: Rád gondolok, míg ablakomra koccan
a gyémánt csőrű kismadár,

míg zörgőcsontú villamosban
együtt utaznak nagyszülőink,
kezükben apró főkötő, ing,
melyet újságpapírba csomagoltak
és feledik hogy régen holtak
s néznek felénk;
„Bár értenénk
hogy mért ragyog homályos ókulánk
üvegén át ily óriási láng!”

Ó te mindennap felgyújtod s kioltod
a szívemet, e súlyos kriptaboltot!

A nő:    Vágyad nehéz. De súlytalan-szelíden
a sötétfelhőzve is sajog
kettőnkben a kis harmadik, ki nincsen.

Kérlelve átfonsz, hogy csontom ropog,
követelőző véredben lobog
a tejszagú és gyérhajú fejecske,
az irány nélkül nyúlkáló kezecske,
kit lakás nélkül nem fogadhatok.
Fölénk tengernyomású éj terül,
és ő, ki lágyabb mint a szilva hamva,
forrón, keményen testemnek feszül:
az orvos-pengét, a halált akarja?

Nyögdelsz. Kezem kúszik csapzott hajadba.
Ne nézz rám, oly szerencsétlen vagyok
kívánságod sivatagára hagyva.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf