Oravecz Diána: A lélek hallgat
A lélek hallgat, ám moccanása aranyat villant,
s szürke bábokat nemesít, ha belőlük kipillant.
Ha léte létre kél, sudárló ágakat fakaszt a mosolyban
Reménylő, csilingelő nevetéssé a bút a szomorban.
Bájolatlan, álságtalan léte a fül számára néma dalolás,
a szem számára látatlan égi ragyogás, vágytalan szárnyalás
egy angyalokkal táncoltatott földbéli mennyei elhallgatás.
