Szentjánosi Csaba: Felnőtt vágy
Mit gondolsz, miért gömbölyű a föld,
s mi miért élünk rajta?
A legszebb cseresznyét, miért
a Nagymamám kertjében álló fa adja?
Nem tudod miért sír könnyeket az óceán?
Mondd miért múlik el az idő?
Halott arcomat ki csókolja majd meg,
mikor fűszakállam kinő?
Tudod miért néz a szomszéd lány engem,
s miért nem lett a feleségem soha?
Mondd az élet miért nem volt sok embernek
szülőanya, csak mostoha.
Már ne mondj semmit, csak bújj hozzám,
hadd öleljem át egyenlítő-derekadat,
hogy a Te mosolyodat lássam, ha a csillagláncról
a nap medálarca leszakad.
