Székács József: Esti imádság

Uram, maradj velem!
Maradj velem, mert a nap leszálla,
S már az esthajnalban végsugára
A sötéttel halványodva vív:
Igy hull egykor éltem végsugára
Halvány színben síromnak porára,
Ha a halál innen messze hív!
De nem félek, ha Istenem,
Ha jó atyám marad velem!
Uram, maradj velem!
Maradj velem, mert az éj ölébe
Ha álom száll a világ fölébe
Ki virraszt majd gyermeked felett?
Ki virasztna, mint te, ki kezeddel
Égi testek sorsát rendeled el,
S rajtok a tavaszt, nyárt, őszt, telet;
Remegjek-e, ha Istenem,
A hatalmas, marad velem?
Uram, maradj velem!
Maradj velem, mert a bűn hatalma,
Mint az éjnek sötét birodalma,
Egednek fényétől zárva tart.
Adj szent lelket, hogy járjak fiadnak
Nyomdokán, míg napjaim haladnak,
Míg feltün az örök békepart!
Hol megjelen jó Istenem
Előtt a megváltó velem!
Uram, maradj velem!
Maradj velem, hogy vezess karoddal,
Hahogy éltem, mint a nap nyugottal,
Az örökség tengerébe száll,
S jobb valóm, ha érintesz kezeddel,
Újra ébred, mint a nap kelettel,
A halhatatlanságnak lánginál,
Hol a fő üdvet éldelem,
Én Istennel, Isten velem!