Turcsányi Elek: De Profundis
Unt életemnek szürke kőfalán
Kihajlok, mint a börtönök virága:
Itt éltem hát, tenyérnyi helyre zárva,
Egy pesti bérkaszárnya udvarán.
Élet! Hatalmas, duzzadó Titán!
Hát ezt adtad? Hát ezt a sorsot éljem?
Kakas vagyok, de vérzik bóbitám;
S elmúlok én e naptalan sötétben...