Tamás István: Szeretni vágysz

Amikor este elringat egy álom,
kisszobádban megszólal egy dal.
Bámulod az eget, forgolódsz ágyadon,
 senki nem érint meg, nem fekszik válladon..

Látod a beszűrődő csillagok fényét,
rád nevetnek szebbnél szebb az angyalok.
Nézed a hold sápadt sarlós arcát,
kedvesed szeme, a holdban is ott ragyog.

Jó lenne most csókja, gyengéd érintése,
jó lenne érezni, ahogy keze, kezedhez érne.
Szertefoszlott álmaid, ellopja a Hajnal,
szeretni vágysz nagyon, ez szól minden dalban.

Bámulod az eget, látsz ezernyi csillagot,
kedvesed szeme az egyikben ott ragyog.
Felhők integetnek, hosszú útra mennek,
üzenj velük neki, régi szerelmednek.

Mond el bánatod, mi fáj oly nagyon,
mi az, amiért forgolódsz vetetlen ágyadon.
Egy tépett emlék, mellyel felhők rohannak,
egy szempár, melyből könnyek záporoznak.

 Mennyi szenvedés szólal meg egy dalban,
keresed szerelmed, de nem tudod, hol van.
  Valahol messze él a csillagok házában,
utat mutat neked az örökragyogásban.