Szenci Molnár Albert: CI. zsoltár
C. M.
Fogadása Dávidnak az ő országlásáról.
Mindennek előtte irgalmasságról,
Lészen éneklésem az igazságról,
És dicséretet mondok szüntelen
Néked, Isten.
Okossággal járok minden utamban,
Míglen eljössz, ez országot rám bízván,
Hogy házamat híven vezérlhessem
Igyekezem.
Semmi gonosz dolgot én nem kedvellök,
De minden gonoszul élőt gyűlölök,
Ezekre semmiképpen nem vetem
Az én szemem.
Az hamis szívő távol menjen tőlem,
Az gonosz emberhez nem lészen kedvem,
Nem jön az csalárd ember előmben
Semmi helyen.
Ki ő feleit titkon rágalmazza,
Annak nálam nem leszen maradása,
Az fuvalkodó kevélt előttem
Nem szenvedem.
Az én szemeim azokra nézzenek,
Azkik ez országban igazán élnek,
Nálam ezek lakjanak, s' hív szolgák
Szolgáljanak.
Az csalárd ember soha nékem nem kell,
Én házamban annak nem adatik hel',
Az hazudozó szemeim elől
Távol keről.
Jó reggel kiirtom az gonoszakat,
Eltörlöm ez földről az hamissakat,
Az Isten városát megtisztítom,
Tisztán tartom.