Gazduram - Augusztus

Gazduram! Csaba és Dávid szavaikkal gazdálkodnak, sorozatuk, vers és levélváltásuk napi vallomás. Van mikor egymásnak, egymáshoz beszélnek, van hogy maguk elé, csak úgy... Kétségtelenül őszinték, ez lényegük. A "Gazduram" már öt éve teríti lapjait, különös, különleges, izgalmas irodalmi vállalkozás ez, ami minden bizonnyal egyre több olvasót szerez.  

Gazduram 

látlak, akkor is, amikor nem…

itt lassan fordulsz felém,

újra kell gondolnom,

hogy egyáltalán mi is az enyém…

naponta hajolgat a tóparti nád,

ne legyen ez most teher,

de jobban szeretlek, mint gondolnád,

kérdésed van, azt mondtad, ezer…

okosságod szenvedélyessége helyett

a szenvedélyed okossága kéne,

ahhoz hogy megtalálj,

mondataidban ott van a remény,

s az is, ami fáj…

elengedtem a fantáziám,

mert időre mindig visszajön,

van már valamink, ami közös,

a vágy és a könny…

Jóna Dávid (2011.05.28)

Gazduram

Ülök a parton,

víznadrágom a tenger,

árnyékom horgonyát,

mikor húzzák fel?

látom kedvesed szikla melleit,

amiket elönt hullámod,

a nők Gazduram, milyen

evolúciós áramlások,

állok az ég alatt, esőként

veszem le felhő-sapkám,

mint bűnhődő torreádor,

vérző napomnak

 árnyék-szarvait visszaadnám…..

Szentjánosi Csaba  (2011.06.11.)

Gazduram

itt még az önvád is koholt,

a piskóta felszívta az alkoholt

- napok egymás után…

szikrát találva parázsol

s önként törvényt varázsol,

s felezni készül, mint az urán…

az ablakról lekerül a bádog

hív a világ minden tája,

a szád nyomán megtört átok,

a csók az éltünk valutája…

szökött fegyenc félelmével várlak

és nem tudom mit jelent,

az izzadt vágyak utáni csend…

a korábbiakért is önmagam áldozom,

- megindul a nedv a fa szikár kérge alatt -,

ahogy felém hajolsz, az lesz az a pillanat…

minden este odaátról áthozom… - csókot küldök kezednek,

megváltóm, mondd, milyen

ha önmagadért szeretnek?

Jóna Dávid (2011.06.13)

Gazduram

Hétről hétre játsszunk,

hét nap alatt teremtett világunk

önismereti barkóba, hol több is annál,

versstand a nagy parkolóba,

a Pokol hét kapuján jönnél, s nem ritkán maradnál,

kitartunk ön-hitten varázsló-szavaknál.

Hét fő bűn, hét bolygó, a világfa hét ágán,

a sárkány hét feje, hétfokú létrán a sámán,

hét vezér, hét törzs, hét hang a zenei sorban,

hét színben hét főbűn – ott van minden korban,

heted hét ország hét pecsétes titka;

hét év házasság, hét év Tibetben…

a hetedik érzék meglehetősen ritka,

hét mesterlövész, ugyanennyi szamuráj,

halak nélküli vizekben… - nagy úr a muszáj,

a macska hét életével sziszegtem, doromboltam

a lövészeten a korong voltam,

forró homlok, kiszáradt száj

verset írok ha boldog vagyok, s verset, ha fáj…

magától megy, befutóra, tétre

a hét-végére készre…

formázva, ha kell,

mondd el - blondel keretben

a leves előttünk a nagy tálban,

az is meretlen… általában.

Jóna Dávid (2011.06.16)

Gazduram

Kifagytam magamból, mint
jég a földből,
szivárvány övvel tartom nadrágomat,
amit varrtak nekem a csöndből,

üstökösök cérnaszálaival
ki varrja el a szálakat,
az éj-kukájában, kezem
csillagszemét után kutat,

7-óra, belém rúg az ébresztő,
felébred lelkiismeretem,
a vizes felhőket, az ablakra
kiteregetem,

mi marad nekem, a zebegényi híd
hét lyuka,
utánam...utánam nyüszít-e majd
holdarcomat látva valamelyik szuka....

7-szer kerültem meg magamat
szívembe visszatérve, parázslott
   a szeretet légköre,
elégtem ebben a súrlódásban,
de a tűz mondta: ehhez neki mi köze,

"Jézus így válaszolt:
Azt mondom neked, hogy nem hétszer,
hanem hetvenszer hétszer is..." 
Szentjánosi Csaba (2011.06.21)

Gazduram

pillanatban fogant titkos jelek,

abban segít, hogy elképzeljelek

milyen lehetsz…

nézem ahogy a szemed ragyog,

feltöltesz, Tied vagyok,

szerintem szeretsz…

harcol a hit, a szerelem és a jellem

a sikeres megszokás ellen,

úgy szeretem, amikor nevetsz

míg a szellem győzelmeket harcolt, közben lelket tépett,

nem örömöt adott, csak elégedettséget,

csak egy dolgot tehetsz…

a harcod nem zavarom,

de a petróleumlámpát kinn hagyom a padon,

ha keresnél…

Jóna Dávid (2011.06.27)

Gazduram

köddé válik éltem málhája,

mert fényedbe néztem – mesés!

így lett vállam arcodnak párnája,

hol az álom

egy csodálatos kétségbeesés…

múltam még hónapokig kitart,

nézem, mint díványon guruló szivart,

lelkem önmagam temetésén néz szét,

felsóhajt az ironikus részvét,

hisz éjjelente kéredzkedtem a végtelenbe,

de maradásomnak csak meg lett az oka,

szemed gyönyörűségének biztatására

útját látja a boka…

s ahogy szemünk szokja a fényt,

jelenünk lázas homlokú bűnözőiként

tesszük amit kell,

békeidők törvényeivel

szembe, lopva, csalva, áldozva,

kapaszkodva megélhető álmokba,

hiszünk, erősödve egymás által,

egy templom melletti csókkal, titkos kézfogással…

a megtalálás öröme: csiklandós kegyelem,

súlyát az adja, ez nem csak szerelem.

Jóna Dávid (2011.07.02)

Gazduram

Szlovákiában voltunk rokonoknál,
Alsószeli, Jurta napok,
most dolgozom még fel, kapaszkodnak
lelkembe a dalok,

ujjaim: mint a temetői keresztek,
fekszik a mozdulat alattuk,
versed fogad....úgy írsz 
hogy felszállnak bennem a hattyúk,

kiömlött tintám az égre, hiába
írtam villám gyorsan,
a költészet barakkjába vágytam,
hogy a halált kifosszam,

én látom: soraid nem egyenesek,
meghajlítja őket a tér,
ne félj barátom, a nő egyszer 
ledobja levél-ruháját, ősszel visszatér,

értik-e soraidat: "ez nem csak szerelem",
értik-e, hogy kiírod a csönd-tojásából
  a szavakat?
tudják-e, hogy holdad helyén,
a fény sóhaja marad?

tudják-e Barátom, hogy ki vagy?
hogy versíró kezedet szagolják a szelek?
tudják-e, tudják-e asszonyaink, hogy
országnyi szívük határa, szabadságunktól reped,

látják-e, hogy soraid mögött,
nyulak, lovak, farkasok alszanak?
hogy a költő úgy jár a tudat párkányán,
hogy tudatalattijába beszakad,

hallják-e, hogy Radnóti sír, József Attila szenved,
Jóna Dávid örökséget ad át,
míg szökőkút-kedvesed,a medence
üres bölcsőjébe sírja el magát.....

Szentjánosi Csaba (2011.07.03)

Gazduram

különös amit ígér, amivel hevít

a bennem lévő pincér

az eddig használatlan, távolabbi asztalokon terít…

igen Gazduram, a párkányon egyensúlyozok

párosával járnak bennem a következmények, s az okok,

mégis elhiszem ezt a szép mesét,

a vasakarat megtalálta rég várt mágnesét…

válaszul barátom: nem tudják, hogy ki vagyok,

lettek álcáim szépen ívelt rímsorok,

hol bújócskáját játssza a szív,

pörgő dob, ritmus mámor, dallamív.

mégis lehet, hogy odaadó önzésemet

vágyni érdemes,

hogy a lélek kéredzkedése igaz és nemes…

„szökőkút-kedves” medencéjét szeretem…:-),

még most is átjár a pillanat árama

ahogy test talál kezet,

jelentem Gazduram: Odüsszeusz megérkezett,

de a többit még csak tervezem…

Jóna Dávid (2011.07.05)

Gazduram

22-éve ment el Édesapám

A fa mit érez, mikor meghal az ősz,
ő meg életben marad?
Olyan, mint mikor a megváltás felé,
az ember Isten nélkül szalad.

Virágmintás pizsamában alszik Apám
a temetőben,
talán nagy fia lettem,
árnyékába belenőttem.

Verseim szirmok, elhullajtom őket,
lelke lépkedjen rajtuk át,
fázik a Balaton, idáig érzem
az álom elúszó halszagát.

A kis patak nem érti, keresi
hová lett a folyó,
foglalkozása: halott,
földlakó,

"a vasakarat megtalálja rég várt mágnesét..."
csodálatos sor,
a Jurta napokon, mint egy óriás-ideg,
fájt az ostor.

Tour de France, Lelkészemnek
írok levelet,
az ember a jövő Piramisába
minden reményt eltemet?

Sárgadinnyét ettem, fáj a gyomrom,
lelkem eszi így a napot.
Édesapám gondolata a csöndet szántja,
a halál szájára csapok.

Én is tekerek, de hiába, 
halottaimtól lassan elmaradok,
én már a szakadék-szájú
hegyek étke vagyok.
Szentjánosi Csaba (2011.07.05.)

Gazduram

A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat! / Forrest Gump/

Zsámbékon azt beszélik, hogy meghaltam…

hogy mi igaz belőle, nem tudom,

de ha már biztos,

Neked biztos megsúgom.

Nézd, így vagy úgy, a „gazduram” tovább íródik,

egy fügekereskedő nem telepedhet le északon,

az oroszlán nem gondolkodik a vérszagon,

igen, aki hisz, nem vívódik,

hanem Istenhez dörgölőzik, hízeleg,

mint álmot látó kisgyerek.

A fölülnézet tőlem különben sem idegen,

s a pokolban amúgy is együtt égünk,

szavaink túlmutatnak mindezen,

erősnek látom szent szövetségünk…

térképeden jelzett út vagyok,

önmagadhoz, s a világhoz,

legyek cél, vagy ok,

ravatalunk évek óta virágoz.

halott lét nem vet árnyékot,

hisz ő maga az,

de különbséget vajon találok-e Gazduram,

hisz a Más-világban való létem is

leginkább súlyosan választalan.

ruletten megpörgetem a mát,

mielőtt a beletörődés leverne,

megszólítom a lélek templomát,

a korábbi út nem vezetett semerre.

az egyetlen megváltás felé lép

a kérdőre vont élet,

eltökélt a halálában,

ki életében téved.

zsebre dugott kézzel nem lehet repülni,

a csigaházban búcsú bulit tartanak,

a halál kell, hogy újjászülethessek,

mikor elmegyek, a többiek még alszanak…

Jóna Dávid (2011.07.09)

Gazduram

"Zsámbékon azt beszélik, hogy meghaltam…"
Akinek halálhírét keltik,az sokáig él.
Mi vakít jobban, a nyári nap
vagy hóval a tél?

Halál-élet? Azt hiszem nem a mi feladatunk,
csak hogy írjuk a verseket.
Odaadom fél-egemet annak,
aki vesebeteg.

Agyunk érhálóiban, ki fejti meg
értelmünk keresztrejtvényét,
    nem tudom...

Tudod, talán Ravasz László mondta:
hogy a predestináció 
                  csak a hívő embernek fontos,
erkölcsi-mezőnkön pont-labdánkat
rugdosva lesz lelkünk foltos.

Egymásra szorulunk, mint 
a házőrző kutyák,
mikor a csöndből kiássuk
egymás toll-csontját.

A mindenségből lettünk,
egyszer mindenséggé válunk,
de addig beengedi az időt, a teret
vendégszerető élet-házunk.

Sebeimet nyalja a fájdalom, mint
rajtam élősködő állat,
de a jövővel beveszünk, minden
elfoglalhatatlan várat.

Gazduram nem kell elmennünk,
a világ alszik sajnos évezredek óta,
de a nő is újra kezdi mindennap,
hiába, hogy a mosógépbe
                   a törölközőt bedobja......
Szentjánosi Csaba (2011.07.09)

Gazduram

agyba égett kép, egy vágytól elcsöppent szó,

amivel magát bűvöli, hergeli,

még a reggelijével küzd,

gondolatban már a lovat nyergeli…

az elfogadásra, a befejezetlenségekre gondolt

odáig jutott csak el, ahol még csak rombolt,

hiába tartotta távcsövön fél szemét,

nem találta meg várva várt fény-jelét!

önmagában kutat, vajon mi mit jelent?,

hinni már nappal is meri,

eddig ez csak késő este ment…

évekig várt, majd mikor jött, mégis váratlan érte,

válaszokat akart ezernyi miért-re,

de megnyugodott szépen,

a kedves szemének alkalmi tükrében.

…

kiterített lényeged vágyom…,

túl a hormonháztartáson, ideákon, s álmon,

nylonzsákba minden lehetőség, alkalom,

eldöntöttem: Veled akarom!

Jóna Dávid (2011.07.10)

Gazduram

Fiam Tiszakécskén halászott,
tanulom tőle, a munka milyen áldott,

halló: hal hívja a halat,
szájukkal mozgatják a tavat,
uszonyukkal csak simogatják a vizet,
szemük körül ki az, aki minden
     szempillát kiszed?

Koik: olyanok, mint 
a színes kézigránátok,
tudják ezt a vízrobbanásból,
a gumiruhás halászok.

Fiam és Jani barátja egyetemről mentek,
felelősségük egyetemes,
kőrözi őket a fáradtság,
hiszen bármelyikük lehetne a "sebhelyes",

a tó monológjába beleszól
a munka-párbeszéd,
a has gödrébe lapátozódik be az ebéd,

néztem őket, mint két halkatona
vagy két kidőlt békeharcos?
elkapta őket a nap,
hozzáállítva az égi falhoz,

haltelepítés: mesterség,
felnevelés, válogatás: tudás,
itt a tó, a hal főnöke lesz a munkás.

Fiam Tiszakécskén gyakorlatozott,
pár napot az időből kifogott,

nekem ez a terület, nem fehér,
hanem kék folt,
nem láttam át, pedig
minden a szemem előtt folyt

zsilip, fólia, halrács, kosár,
pala, halháló,
teknős, sikló, gém 
és egy gólya- bálra váró,

nekem nincsenek miniszter barátaim,
nem vagyok sehol bennfentes,
   de a halász kezét ismerem,
ahogy ujjai hálójával a barátságot kimerem.....
Szentjánosi Csaba (2011.07.13)

Gazduram

Belső Bastille-unk ostroma,

a szeretni vágyás ostora

hajt,

az életem rom lett, de mint egy omlett

kire ráolvad a sajt,

már van mit várni az úszónak, közeledik a part.

Írunk, benne a méltóságunk őrizzük

(alkotmányunk, valahanyadik cikkely)

nem számít az egész, ezt is tudjuk:

halász kezén egy megtapadt pikkely…

alföldi srácok így nézik az Alpokat,

megélhetési szóhalászok

rímcsizmában, térdig vízben,

hízeleg az alkonyat.

míg játszva üzenget a túlvilág,

elixíremet főzik,

teknős a zsilipben: neki egy új világ

kezdődik.

fiad harcos, vadász és benne biztos jó,

szél borzolta takarója alatt reszket a tó,

mielőtt visszavárja a város, az egyetem, az internet,

apjától egy dolgot még tanulnia kell:

a kegyelmet!

Jóna Dávid (2011.07.14)

Gazduram

(újabb fenyegetés....)

Kicsi Andrea ne sírj,
tudom el akarják venni munkádat,
de lemossuk országnyi porunkat,
ha elérjük a tenger-kádat.

Kicsi Andrea ne sírj,
Jézus szerint, a nénik
bácsik nem tudják mit cselekszenek,
ígérem több új autót
hitelbe nem veszek.

Kicsi Andrea ne félj,
az állatokat ketrecbe zárhatják,
de Afrikát,Európát...nem lehet,
városátépítésnél a villamos
a házak közé is bemehet.

Kicsi Andrea ne legyél szomorú,
örömödet elvehetik, 
           de boldogságodat soha,
tested nem átrendezhető,
mint a vallató szoba.

Kicsi Andrea higgyél,
Isten lábujjhegyen jár,
      hogy lépése ne fájjon,
táncolhatsz még mint levél,
az őszi bálon.

Kicsi Andrea, kicsi Andrea,
milyen nagy vagy, milyen óriási,
mert csended mellé, nézd csak
hány betű kezd el állni.

Kicsi Andrea ne sírj,
sírjon az aki megkárosít másokat,
nem lesz gyorsabb a győzelem,
hiába hajszolják halálra a lovat.

Kicsi Andrea...psszt! Aludj,
csend van, nyugalom,
az élet: csak egy nagy mesekönyv,
Istennel  tovább lapozom.
Szentjánosi Csaba (2011.07.14)