Gavallér János: Keres(z)tem
Kerestem, a hajnali csendet,
a folyót, kócos hajadban a rendet,
az éjszaka tüzes mámorát,
otthonom, öled, perzselő illatát…
Kerestem, párnák közt pihe
bőröd, hajnalhasadást, - a szád liheg-,
ájult párnák közt hideg pihe száll…
s pitymallatkor szólt, kései szerenád.
Kerestem, a hajnali csendet,
osonó folyó fölött mezítelen
ringató testedbe bújt hitem…
kerestem emlékeim közt, az ízed!
Kerestem, a kilehelt párát,
vesszőkön születő harmat nászát,
érintésed után kutattam,
hajnal volt, csend… s beléd kapaszkodtam.
Kerestem, helyem s magam, benned…
nélkülözhetetlen táptalaj-tested…
éjszakák után… a hajnali csendet,
-fülemüle dalolt, - felvisít a gyermek!
/2010. 07. 10./