Zas Lóránt: Már a fák feletti...
/A volt villanyszerelő visszanéz/
Már a fák feletti felhőt
nézem. A látóhatár megnőtt.
Kőbánya felöl a Chinoin tornyot
idézem. Öt évig volt ott
társam a társtalan időben.
Éltem, de lassan a tájból kinőttem.
Emlékszem rád X-lábú asztal,
rajtad étkeztem. Minden tavasszal
láttam a gyárba jövő nénit:
fekete kendőt viselt, gyászolt egy férfit.
Emlék lett most már minden nyárból.
Major úr a padról rámszól.
Jancsi rántottcsirkéi mellé
vizezett alkoholt ittunk Nem lé
volt az, hanem részegítő sárkány:
a kábeldobok tetején aludtunk. Várt rám
a kapuban egy szőke leány. Szerettem.
Így éltem én, ötven éve, Pesten.
/Napváros, 2010. augusztus. 6./