Harczy József: Mennybemenetel a Körtéren
in memoriam Benedikty Ernő
Csikorognak a hernyótalpas évek,
álmomban még mindig félrebeszélek.
Robbanások szívemben, szememben,
villognak törött tükörnél élesebben.
Mikor az őrség a levegőbe lőtt,
piros lyuk lett a szíved fölött.
Meglőtt szívetek szökell a Körtéren,
a halál rángatja vonóját az ütőéren.
Az igazságon a kétely csak átoson,
s máris az ellenség talpa tapos Himnuszt éneklő szátokon.
Kiket szárnyaló szabadság igézett,
fiatal szívetekbe páncélos darázs petézett.
A híres hadsereg gyilkoló varrógépei
hülye mintákat róttak belétek, íme a szovjet népművészet.
A múlékony idő éggé korhad fölöttünk,
napot hánytató köddé.
Azután tisztító szél süvít,
mint az eltévedt golyó,
és örökké nyitvamaradt szemetek
általjár bennünket, mint szent röntgensugár.
A csontjaitok nedve, ha akarjuk, ha nem
a mindenki asztalán és levesben.
Így szörcsöljük az emléketeket
naponta boldog jólétben, hűtlen öntudatban.
Csikorognak a hernyótalpas évek,
álmomban még mindig félrebeszélek.
Robbanások szívemben, szememben,
villognak törött tükörnél élesebben.
Mikor az őrség a levegőbe lőtt,
piros lyuk lett a szíved fölött.
Meglőtt szívetek szökell a Körtéren,
a halál rángatja vonóját az ütőéren.
Az igazságon a kétely csak átoson,
s máris az ellenség talpa tapos Himnuszt éneklő szátokon.
Kiket szárnyaló szabadság igézett,
fiatal szívetekbe páncélos darázs petézett.
A híres hadsereg gyilkoló varrógépei
hülye mintákat róttak belétek, íme a szovjet népművészet.
A múlékony idő éggé korhad fölöttünk,
napot hánytató köddé.
Azután tisztító szél süvít,
mint az eltévedt golyó,
és örökké nyitvamaradt szemetek
általjár bennünket, mint szent röntgensugár.
A csontjaitok nedve, ha akarjuk, ha nem
a mindenki asztalán és levesben.
Így szörcsöljük az emléketeket
naponta boldog jólétben, hűtlen öntudatban.