/Október 6.-ának/


A mennyeknek könnye is hull,
ahogy a hazug hozzánk simul.
Kényszer hit és kényszer bűn,
a nyakunkra tekerül.

A kényszer história üzlet,
torz látást és torz érzést szül.
Az nem lehet, hogy a becsület,
a becsület szemlesütve szégyenül!

Én nem loptam Atyám!
Mégis mutogatnak rám.
Senki semmit senkinek,
sose hisz senki Senkinek…

Én nem csaltam Atyám!
És kamatot szabnak rám.
Senki semmit senkinek,
sose hisz senki Senkinek…

Én nem loptam, én nem csaltam,
én nem fizetek!
Soha semmit nem hazudtam:
Én nem fizetek.

Mások bűnét hordja vállam
és mások büntetéseit nyögöm,
senkik uralják a vágyam,
s eladják Hazám a hátam mögött.

A harc bennem, s őseimben
egy szabad, becsületes világ
után örök. A hit a szívekben
és a lelkekben újra nyíló virág.

Üzenem a Senkinek,
a bűnökért senki más;
a bűnösök megfizetnek!
Senki, senki, senki más.

Senkinek rongy életünkért
semmi fizetség nem dukál,
a kifosztott vágyainkért
az ég átka sújt majd rá!

Az nem lehet, hogy a becsület,
a becsület szemlesütve szégyenül!
Istenatyám szívemet, lelkemet
néked szentelem, s az Ige beteljesül!