Szeretném

Együtt égve veled a szerelem tüzében,
szállni a magasban semmitől sem félve.
Összeölelkezve, akár rét a virággal,
mint napfény a széllel, örökragyogással.
Szerelemben égni, izzani, lobogni,
az életörömét veled megosztani.
Felgyorsítani a forrás csobogását,
sebesebbé tenni, szíved dobogását.
Aranyló öledben fejem lehajtani,
szeretném sóhajod fülemben hallani.
Érezni akarom, melegét testednek,
akár nap az égen őrködni fölötted!

Te meg Én

Szemed Kutat! Enyémben
keresi a reményt.
Érzem szíved gyors dobogását,
látom arcodon, fellobbanni
a nyughatatlan fényt!
Hajad leomlik
gyönyörű válladra.
Gondolatod fürdeted
megfáradt agyamban.
Várunk csendesen,
akár a szomjazó homokpart.
Nem létezhet erő,
ami majd visszatart.
Úgy vállunk egyé,
mint part a vízzel.
Bearanyozzuk létünk
minden földi széppel.
Te meg Én leszünk
a szerelem Istene,
vágyam öledben révbe érve,
rózsaszirmot bont testedben!

Remegés

Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.
Aludnál! – de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.
Te meg Én,
táncolunk az éjben
Akár szerelmes angyalok
remegünk a fényben.
Álmodj csak kedvesem,
ablakod alatt virágok ölelkeznek,
egy furcsa érzés ringatja tested,
s kicsordul aranyló, mézédes könnyed.
Ébredezik a hajnal kibontott fátylában,
szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában.
Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen,
szívedben remegve dobogtam,
s párnádon ott maradt a könnyem...

Összetartozás

Sorsom Tavaszváró teraszán,
fakadó barkák ölelésében,
helyed keresed szilaj szívem
kamrája sötétjében.
Kutakodsz bennem,
lelkemben véled hallani
csízek, cinegék dalát.
Testünk egybefonódásakor
érzed sajátod nyugalmát.
Összetartozva
együtt könnyebb,
mint napnak a holdnak,
Egymás nélkül Ők is
fénytelen ridegen ragyognak.